Jó, hogy van ilyen lehetőség is.
Rajkint idézve: Valami van, de nem az igazi.
Az elmúlt két évben – elveim ellenében, ám időnek szűkében – a kényelmes pedálozás helyett egyszer-kétszer a vonatozást választottam. A Velencei-tóhoz utaztam néhány alkalommal, s a Tisza mellé.
A Velencei-tó irányába kényelmesebb utazni. A vonatok többsége alacsony padlós, a kétkerekűt könnyebb ki-be tologatni. Helyből, kikötési lehetőségből is több van, de ha nagyobb a forgalom, nyomban kiderül, hogy ez igencsak kevés. Csúcsidőben a kerékpáros nehezen talál magának és gépének helyett, s bizonyosan útjában lesz az utazóközönségnek. Kerékpárosoknak és nem kerékpárosoknak egyaránt.
A keleti országrészben a fővonalakon közlekedő szerelvények kocsijainak ajtaja jobbára szűk, a padló magas, s a tyúklétrára emlékeztető lépcsőkön tornamutatványnak is beillik a fel- és leszállás. Gondot jelent a gép elhelyezése is. Ha nincs külön kerékpárszállító kocsi, nagyobb forgalom esetén elkerülhetetlenül útjában leszünk más utasoknak. Jobb a helyzet, ha horogra akaszthatjuk a járgányt. Csomagokkal felszerelt kerékpár esetén azonban ez többnyire nem egyszerű feladat.
Külön kerékpárszállító kocsiban kedélyesebb az utazás. Több a hely, s többnyire kerékpárunkat sem kell fellógatni. A hágcsózást azonban itt sem lehet elkerülni.
Mellékvonalakon, ha nem a munkahelyükre vagy onnan hazafelé utazók tömege közé csöppenünk, aránylag kényelmes utazni. Bár a kocsik padlója magas, az ajtók rendszerint valamivel szélesebbek, ennélfogva könnyebben feltornázhatjuk magunkat és kétkerekű járművünket.
Elektromos kerékpárral – segítség nélkül – nem vágnék neki az utazásnak. Alacsony padlós vonatra – elképzelem – az ember fia feltaszigálja valahogy segédmotoros járművét, ostromlétrán azonban aligha képes e mutatványra külső erők igénybevétele nélkül.
Az utazóközönség általában elnéző jóindulattal kezeli a kerékpárost. Nem örülnek, ha a járgánnyal eltorlaszoljuk az utat stb., de a többség megértően viselkedik. Hallottam ugyan méltatlankodást, kínos jeleneteknek azonban nem voltam tanúja. A jegykezelő sem akadékoskodik, legalábbis magam ilyet nem tapasztaltam. Sőt! Egyszer a Vasutak egyik jeles alkalmazottja segített a leszállásnál. Bár nem feltétlenül kellett volna. (Ennek ellenére sikerült leszállnom.)
Úgy általában nem kényelmes, nem öröm kerékpárral vonaton utazni, bár nekem nem is jelentett különösebb gondot. Hozzá kell tennem, hogy csak néhányszor, és egy esetet kivéve nem csúcsidőben szálltam vonatra. Ha valaki, helyzetéből adódóan, kénytelen a leginkább nyűgös időszakokban utazni, nyilván nem osztja álláspontomat.
Amikor a vonatokat tervezték, a kerékpárosokra nem gondoltak. Következésképpen kétkerekűvel gondot jelent a fel- és leszállás, a jármű elhelyezése stb. S vélhetően a jövőben sem javul lényegesen a helyzet, hiszen a kerékpárosok – bizonyos időszakokat kivéve – csak jelentéktelen részét képezik az utazóközönségnek. Ezért – gondolom én, nem is érdemes rájuk a vasúttársaságnak túl sokat áldozni. Ha valaki ritkán veszi igénybe kétkerekűjével a vasutat, aligha fájlalja. Könnyen él, ki kevéssel beéri.
Kiegészítés
Eddig a kerékpár szállításának díja arányos volt a távolsággal. Most már egységesen, távolságtól függetlenül, 500 jó magyar aranyba kerül. Vagyis fajlagosan levesebbet fizet, „jól jár”, aki egy menetben körbeutazza szerelmes hazánkat. És nagyon rápacsál, aki rendszeresen csak egy-két megálló erejéig veszi igénybe járgányának utaztatását. Vélhetően utóbbiak vannak többen.
Legutóbb Sárbogárdra utaztam kerékpárral egy napos kirándulásra. Megváltottam jegyeimet: helyjegy (300 Ft), kerékpárjegy (500 Ft), kerékpár helyjegy (300 Ft).
Korábban is volt kerékpárnak kötelező helyfoglalás, de nem került semmibe. Adtak egy szépen nyomtatott papírlapot, miszerint jó lovamnak foglalt helye van a vonaton. És ha a helyek elfogytak – csak gondolom, mert nem kerültem hasonló helyzetbe – az újabb igénylők már nem szállhattak fel kétkerekűjükkel. Rend a lelke mindennek!
Hasonló szabályok vonatkoznak az utasokra is. Ha már nincs szabad ülőhely, elvben nem adnak ki újabb jegyeket. Mit szólna, mondjuk, az Európai Szövetség, ha egyik tagállamában a polgárok állva, fekve, guggolva stb. utaznának? Nem csupán megalázó helyzet, de veszélyes is. Az óvatlan utas eleshet, fekvő helyzetben faltól falig gurulhat, megsérülhet.
Sajnos e kérdésről sem tudok érdemben nyilatkozni. Egyrészt, mert valahányszor helyfoglalásra kötelezett vonaton utaztam, a kocsik többsége kongott az ürességtől. Hasonlóképpen a kerékpárszállító tér. A magaméval együtt legfeljebb három jármű tartózkodott ott egyszerre, pedig egy tucatnak is lett volna hely.
Hitem szerint a mondottak elsősorban nem a kényelemről és a biztonságról szólnak. Meg kell fizetnünk a gyorsaságot, pontosabban azt, hogy hogy a MÁV lemond bevételeinek egy részéről a gyorsaság javára. Az Intercity vonatok ugyanis csak két–három állomáson, a fontosabb vasúti csomópontokban állnak meg. Ennélfogva legtöbbször (felteszem) kevés utast szállítanak, nincsenek megfelelő mértékben kihasználva, fenntartásuk nem jövedelmező.
De térjünk vissza a nagy utazás elbeszéléséhez. Mivel nem tudtam, mikor fejezem be a kirándulást, visszafelé nem váltottam jegyeket. Majd elintézem a célállomáson, és ha netán a pénztár ott már bezárt, akkor megvásárolom jegyeimet automatánál, vagy a vonaton, a kalauznál. Ezt mondták nekem tájékoztatásul a pénztárnál. Azt sajnos elmulasztották közölni, hogy a pénztárak általában délután 16 óráig vannak nyitva, az automaták többsége pedig csak bankkártyával működik. És ha a vonaton váltom meg a jegyeket, az „felárat von maga után”. A helyjegy ára nagyjából háromszoros, esetemben 990 Ft. A kerékpár szállítására valamiért nincs felár. Egyelőre…
Ami a lényeget illeti, a felelősség az enyém. Ki kellett volna faggatnom az alkalmazottakat minden körülményről. És ott van még a Mindenható Háló. A tájékozatlan utas – ha van kedve ilyesmivel tölteni idejét – ott minden kérdésére választ kaphat.
Nosza, mondom én erre, szálljunk alá, s kezdjünk tájékozódni.
1) Mi van akkor, ha felszálltam a vonatra, de kiderül, indulás után, hogy már nincs hely sem nekem, sem kerékpáromnak? A mozdonyvezető, csakis miattam, megáll Karakószörcsökön, hogy a kalauz látványosan kiűzhessen, járgányommal együtt, a Paradicsomból?
2) Tehetek én arról, hogy a legtöbb állomáson nincs éjjel-nappali jegykiadás, és nincs olyan szerkezet, mely jó magyar forintért kínálna jegyet? (Kevésbé forgalmas helyeken, gondolom, nyilván ezért nincs ilyen, mert nagy csábítást jelentene a lókötőknek.)
A kettes számú tétellel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy egy alkalommal próbálkoztam a Keletiben automatával is. Nagyjából húsz percig. Amíg ki nem derült, hogy csak úgy vásárolhatnék helyjegyet, ha menetjegyet is váltok. (Nyugdíjasként nincs rá szükségem.) Ez még a múlt évben történt. Azóta, úgy hallottam, a MÁV változtatott a lehetőségeken. Csak ezért azonban, úgy döntöttem, nem fogok újra próbálkozni.
Nem azért tettem közzé tapasztalataimat, mintha anyagi romlásba döntene a MÁV üzletpolitikája. Egy erősen középszerű ebéd áráért utaztunk – kerékpárom és én – oda-vissza. A lehetőségekhez mérten kényelmesen és gyorsan. Köszönet érte!
Amiért szót emeltem, az a képmutatás és a mellébeszélés. Miért gondolják a MÁV illetékesei, hogy a köznép bolond, nem képes észszerűen gondolkodni? Miért nem mondja meg nyíltan valaki: „Emberek! A gyors utazás sokba kerül. És ha nem emeljük árainkat – fájdalom –, vezérigazgatónk kénytelen lesz énekelve házról-házra járni alamizsnáért, hogy fenntarthassa vállalatunk működőképességét, nem különben népes családja életszínvonalát.” Mennyivel kedélyesebb volna: ostyában a keserű igazság. Goda Gábort idézve mondhatnám így is: Ha trágyát akarnak velem etetni, legalább ne parfümözzék be.
Kiegészítés vége
Újabb kiegészítés
Érdeklődtem (levélben) a Vasúttársaság Ügyfélszolgálatánál, mit tehet az ember fia, ha van pénze, de nincs bankkártyája. Fizetne, de (önhibáján kívül) nem tud, mert az automata nem fogad készpénzt. Kaptam a választ. Lényegét idézem.
„A MÁV-START jegyértékesítési rendszerén keresztül MÁV applikációval, online és bankkártya segítségével, illetve személyesen bonyolítható jegyvásárlás. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy jegypénztárainkban országszerte lehetőség van személyes jegy- és bérletvásárlásra. A vasúti társaság jegypénztáraiban hivatalos magyarországi pénznemben, készpénzben minden esetben lehet fizetni. Jegypénztáraink egy része biztosítja a bankkártyás és hitelkártyás fizetési lehetőséget is.”
Uraim, lemaradt a lényeg:
Köszönjük, hogy a vasutat választotta!
Kiegészítés vége
Hozzá még újabb kiegészítés
Legutóbb egy baranyai kis faluba, Vokányba utaztam. Mivel nem tudtam mikor lesz kedvem hazatérni, visszafelé nem váltottam jegyet.
Vokányban nincs jegypénztár (felvételi épület, azaz állomás sem), a vonaton tehát felár nélkül válthatna az ember fia jegyet, tapasztalatom szerint azonban ez nehéz ügy Vokány–Budapest viszonylatban. A kalauz hosszas próbálkozás után közölte: vegyem meg jegyeimet Pécsen, mert ő nem tud intézkedni.
Pécsen sikerült időben jegyeket váltanom (egyedül voltam pénztárnál), s azután nyargaltam az Intercity szerelvény elejéhez, a kerékpárszállító kocsihoz. Feltornásztam magam kétkerekű járművemmel, és néhány perc múlva már indultunk is.
Ez az út is szerfölött hasznosnak bizonyult. Újra megerősítést nyert azon felismerésem, hogy mindenért, ami velem történik, magam vagyok felelős. Nekem kell tehát gondjaimra gyógyírt keresnem. Nekem kell alkalmazkodnom, megváltoztatnom viselkedésemet. Férfiként egyedül állok e világon. Szerencsésnek mondhatom magam, ha valaki mellém áll, de senki segítségére nem szabad számítanom. A továbbiakban jobban fel kell készülnöm, gondosabban kell szerveznem útjaimat.
Kiegészítés vége
Mire számíts, hogyan készülj fel, ha utazni akarsz?
Mélyül a válság; fokozódik a bizalmatlanság; szorul a hurok nyakunk körül. A Vasút újabb és újabb intézkedést hoz, hogy megvédje érdekeit. Nem számít, jóhiszeműen jársz-e el. Ha hibáztál, számíts rá, hogy csalóként kezelnek.
Várható, hogy a Vasút – éppúgy, mint a kereskedők, szolgáltatók stb. – rendszeresen, évente akár többször is, emeli a kerékpárszállítás stb. díját, hogy veszteségeit mérsékelje.
Nem hallunk róla, de a jelekből ki lehet következtetni, hogy növekszik a csalások, rendbontások száma.
Egységes, távolságtól független lett a kerékpárszállítás díja. Fajlagosan többet fizetsz, ha kisebb távolságra utazol. A helyzet, miként Virág elvtárs mondta, fokozódik.
Korábban, ha lett volna lehetőséged jegyeket váltani, de érvényes jegyek nélkül szálltál vonatra, a díj többszörösét fizetted büntetésként. Újabban még külön 25000 forintos bírsággal is sújtanak.
Már csak jelentős, nagy forgalmú vasúti csomópontokban tudsz jegyautomatáknál készpénzzel fizetni. Másutt e lehetőséget megszüntették. Ha nincs bankkártyád stb., nem hivatkozhatsz e tényre mentő körülményként. Ha a vonaton próbálsz jegyeket venni, büntetéssel sújtanak.
A jegyvizsgálók nem tartanak maguknál nagyobb mennyiségű készpénzt, váltópénzt. Ha nem tudod a vonaton nyélbe ütni a jegyvásárlást (pl. olyan megállóban, állomáson szálltál fel, ahol nincs vásárlásra lehetőség), nem mindig tudnak rajtad segíteni. A Vasút pénztárainál kell utóbb intézkedned.
Nem érdemes automatánál jegyet vásárolni kellő gyakorlat nélkül. Bonyolult, hosszadalmas, és könnyű hibázni. A pápaválasztás ehhez képest hétköznapi esemény.
Internetes jegyvásárlásnál – nem tudtam okát kinyomozni – meg kell adnod személyes adataidat, és neved jegyeiden is szerepelni fog. Gyanúm szerint idővel majd a pénztáraknál stb. is kérik, hogy azonosítsd magad. Most rakják le ama szép, új világ alapjait, melyben a sliccedet sem nyithatod ki anélkül, hogy előtte nem kértél jóváhagyást.
Ha jegyeidet előre váltod meg, ügyelj rá, hogy ezek csak az általad megjelölt időponttól, 24 óra időtartamra érvényesek. Ha érvénytelen jeggyel próbálsz utazni, megbüntetnek. Hogy érthetőbb legyen: ha jegyeid 17 órától érvényesek, de felszállsz a 16:30-kor induló vonatra, ne számíts megértésre. Hasonlóképpen kezelnek, ha utazásodat nem tudod a jegyen feltüntetett lejárati időpont előtt befejezni.
A mondottakból következik, hogy elsősorban magadra számíthatsz, ha utazást szervezel.
Ha nem tetszenek a mondottak, hiába siránkozol, hogy neked jogaid vannak. Éppen a jog nevében bánnak így veled.
Szükséghelyzetben – műszaki hiba, pocsék időjárás stb. –, s akkor, ha szorongat az idő. Magam részéről szívesebben utazom nyeregben.
